Kérdezzük csak meg a gyerekeket hittanóra végén:
Ma miért imádkozzunk?
Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek nagy százaléka kérni szeretne.
De mi azért ennél többet is szeretnénk megtanítani az imádkozásról!
Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy hogyan mondjanak hálaimát?
Mi nagyon sok dolgot fel tudunk sorolni, amiért szerintünk a gyerekeknek hálát kellene adni.
A gond az, hogy ez nem mindig érdekli eléggé őket.
Mert a mi meglátásunk, a mi gondolatunk legtöbbször nem a sajátjuk.
Belátják, hogy azokért, amit mi gondolunk, hálát kell adni, de sokszor nem érzik.
Hogyan segítsünk a gyerekeknek abban, hogy sajátjuknak érzett dolgokért adjanak hálát?
Ez a módszer a felsőfok módszere.
Kérdezzünk felsőfokban a gyerekektől!
Például:
- Ki a legjobb barátod?
- Mi volt ma a legjobb, ami veled történt?
- Melyik a kedvenc játékod?
- Mit szeretsz a legjobban játszani?
- Mi a legjobb tulajdonságod?
És így tovább....
Ezekre a kérdésekre gyorsan megvan a válasz.
Egyszerre persze csak egyet kérdezzünk, ami illik az óra témájához.
Ha sok a gyerek, akkor nyugodtan jegyzeteljünk, hogy nehogy elfelejtsünk egy választ is.
Utána már csak mondatba kell foglalni, amit a gyerekek felsoroltak.
Például:
Köszönjük Urunk, hogy István jól tud focizni. Hálát adunk Neked azért, hogy Zsófi ügyesen balettozik. Áldunk azért, mert Luca megtanult görkorcsolyázni.
És amint látható a példából, azt is megtanítjuk indirekt módon, hogy a hálaadást sokféle módon megfogalmazhatjuk.
Például: Köszönöm; hálát adok Neked azért; áldalak; olyan jó, Istenem, hogy...
És a példákból azt is megtanulják a gyerekek, hogy a legegyszerűbb és legtermészetesebb dolgokért is Istennek hálát adhatunk.
Köszönöm!:) Megosztottam a facebookon, mert nagyon fontos!
VálaszTörlés